Egy Hallássérült lány Blogja velem készített interjúja:
Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! következő rovatához egy igazán kedves,aranyos szerzőt kérdezgettem Giuditta Fabbro-t,akinek jelenleg 15 könyve jelent meg. A nyomozónő és A testőrnő címmel illetve, Gyémántkalitkába zárva és a Szerelmes bérgyilkos. Mind izgalmas, krimi történet. Egy izgalmas, krimi történet, mely érdemes elolvasni. Jómagam pedig néhány hónapon belül beszerzem mindegyiket. Igen csak felkeltette a figyelmem a könyvek. Így gondoltam egyet felkérem a szerzőt, hogy meséljen el magáról, könyveiről egy interjú keretébe. Hátha ezzel is segítek azzal, hogy kedvet adok másoknak a könyv megvásárláshoz. Szívből köszönöm, hogy Giuditta Fabbro elfogadta felkérést.
Íme az interjú fogadjátok szeretettel.
1. Mesélj magadról kicsit? Mit lehet tudni rólad?
1977. május 13.-án születtem, pénteken. Kissé babonás vagyok, ezért sokszor éreztem magam szerencsétlenek emiatt, de aztán rájöttem ez is csak egy ugyanolyan nap, mint bármelyik másik. Általános iskolába jártam, amikor egyik este láttam egy krimit a tévében. Akkor jött hirtelen egy gondolat, hogy ilyet én is tudok írni. A ceruzával írt A4-es lapon másfél oldal alatt meg is lett a gyilkos.
Nyolcadikos voltam, amikor elkezdtem az első “komolyabb” könyvemet megírni. Főszerepben az akkori osztályom volt, akik új női tanárt kapnak, aki szerelmi kapcsolatba kerül a testnevelés tanárral. Ez a romantikus regény máig a fiókban van, nem lett kiadva.
Az iskolai éveim alatt folyamatosan írtam tanulás mellett. Ezeket később a kiadások előtt több helyen át kellett dolgozni, mivel a 90-es években íródott könyveknek alkalmazkodnia kellett mai modern világunkhoz.
Az elején csak szerelmes regényeket írtam, aztán láttam a tévében egy filmet, amiben a női főszereplő egy magánnyomozó volt. Megtetszett a lazasága és úgy gondoltam írok egy könyvet, ami egy magánnyomozónőről szól. A címe Több, mint szerelem lett. Egy részre terveztem, romantikus könyvnek. Később írtam egy könyvet egy testőrnőről is. A két történetnek akkor semmi köze nem volt egymáshoz, két teljesen külön álló írás volt.
A Több, mint szerelem megírása után pár évvel úgy gondoltam csak folytatni kellene a magánnyomozónő, Jane történetét és 1999-ben belekezdtem a folytatásba. Átírtam a testőrnőről szóló könyvemet és ráigazítottam Jane történetére. Innentől pedig nem volt megállás, annyira magával ragadott a krimi írás, hogy már a 14. részen dolgozom, de fejben a 15. alap története is meg van. Közben belekóstolgatok más kategóriákba is. Nem rég fejeztem be egy erotikus könyvet, amit egy pályázatra írtam. Van benne romantikus, de természetesen krimi szál is.
2. Miért pont Giuditta Fabbro az írói neved?
A Giuditta Fabbro írói álnév. Kovács Judit néven születtem és úgy gondoltam még a 90-es években, hogy ha könyvem jelenik meg, akkor az csak azon a néven, ahogy anyakönyveztek.
Egyszer megkérdezték tőlem ( a Tisza partján dolgoztam egy boltban akkor, közben írtam ) hogy mit csinálok, mondom könyvet, írok. Az idegen visszakérdezett, hogy milyen néven akarom kiadni, mondtam a sajátomon. Azt mondta Kovács Judit névvel, nem lehet könyvet eladni. Ez elgondolkodtatott.
2002-ben pár hónapig Olaszországban voltam bébiszitter és akkor döntöttem el, hogy ha könyvem jelenik meg a magyar nevem olasz fordítása lesz rajta. Ezért lettem Giuditta Fabbro. Így is Kovács Judit, de mégis másként cseng.
3. Hogyan kezdted el az írói pályát?
2008-ban az interneten találtam egy nyomdát, akiknél magánkiadásban megjelent az első könyvem, A miniszter védelme, ez A nyomozónő 6. része. Azt, hogy ez a könyv megjelenhetett, szeretném újra megköszönni édesanyámnak, Györkös Juliannának és egy régi drága barátomnak Fekete Tamásnak, akik megfinanszírozták a kiadást.
4. Írásod célja..
Az írásom célja, hogy kicsit kiszakítsam az embereket a szürke hétköznapokból. Megnevetessem, vagy épp megsírassam az olvasókat. Hatalmas boldogsággal tölt el, mikor leírják, hogy milyen érzések törtek rájuk olvasás közben.
5. Családod miként fogadta el, hogy ezen a pályán indultál el?
A családomból keresztanyám, édesanyám testvére volt az, aki először elolvasta az írásaimat. Neki nagyon tetszettek, bíztatott is az írásra, de sajnos a 2008-ban, magánkiadásban megjelent első könyvemet már nem láthatta, mivel 2007 augusztusában elment közülünk örökre.
Anyukám szereti a könyveimet, de volt olyan rész A nyomozónőből, méghozzá a kilencedik, amit nem olvasott végig, mert ő túl véresnek találta. A húgom régen írt, de ő egy könyv után feladta a dolgot.
Az első könyveimet elolvastattam a barátaimmal is, akik bíztattak a kiadásra, de akkoriban szinte lehetetlen volt bekerülni egy kiadóhoz. Most viszont a magánkiadás nagyon megkönnyítette ezt.
6. Tervezel-e új könyvet kiadni, ha igen mesélsz róla?
Pár napja kezdtem bele A nyomozónő 14. részébe, de fejben már a 15. rész is meg van. Tervezem a pályázatra írt könyv folytatását még egy résszel, de egy teljesen különálló könyv részletei is meg vannak a fejemben, ami egy fiatal lány bosszújáról fog szólni, akinek kegyetlenül meggyilkolták a húgát. Valamint félben van az első oknyomozó könyvem is, amit más néven tervezek majd kiadni, mivel az egy riport könyv lesz és nem kitalált történet. Azzal viszont nagyon lassan haladok, mivel az emberek kényes témákban nem szívesen nyílnak meg idegennek.
7. Vannak-e további terveid?
A magánéleti terveim között a kisfiamnak egy kistestvér szerepel, de erről még az apukát is meg kell győznöm.